Sziasztok!
Remélem tetszeni fog a blog! De itt is a fejezet.
Jó olvasást: xxxSziszi
Elizabeth Szilvia White vagyok, 18 éves. 12 éves korom óta volt egy legjobb barátom. Megbíztam benne, mindent elmondtunk egymásnak. Aztán egyszercsak köszönés nélkül itt hagyott. Magamba fordultam, senkivel sem beszéltem. A szüleim meghaltak, így míg legjobb barátok voltunk náluk laktam, de most egy sulistársam szállásol Londonban. Nagyon szeretek táncolni, nemtudom mit csinálnék nélküle, de mert nincs pénzem, így hátul kell bejutnom, ahol mindig megvernek.Épp táncoltam, mikor valaki megszólalt mögöttem.
-Szépen táncolsz! - szólalt meg. Ilyenkor senki sem szokott itt lenni, így megijedtem hangjára.
-Mit csinálsz itt? - ültem le reszketve. Féltem, hogy ő is meg akar verni.
-Meg kéne tanulnom táncolni, de eltévedtem. Miért sírsz? - próbált megölelni, de ijedten elhúzódtam tőle és próbáltam elrejteni a megverésem nyomait, de meglátta.
-Ki csinálta? - kérdezte aggódva.
-Miért érdekel? - kérdeztem halkan.
-Mert nem bírom, ha megverik a lányokat. - mondta ő is halkan. Újra megölelt, de most nem húzódtam el.
-Elmondod? - kérdezte.
-Nem is ismerlek! Miért mondanám? - szóltam.
-Tényleg? - csodálkozott.
-Akkor meséljek? - mosolyodott el.
-Felőlem... - mondtam.
-De aztán te jössz! - nézett rám, majd belekezdett.
-Liam James Payne vagyok, 19 éves. Egy 5 tagú fiúbandában éneklek, pop-ot. A neveiket nem mondom meg. Van Bradfordbadboy, Göndörke, Répakirály és Szöszi. Mi vagyunk a One Direction. Ennyi elég? - kérdezte, mire bólintottam.
-Te jössz! - szólt.
- Legyen. Elizabeth Szilvia White vagyok, 18 éves. A "főszereplőt" a középső nevén fogom hívni. Szóval. 12 éves koromig nem volt egy igazi barátom se, meghaltak a szüleim nem sokkal előtte. De akkor új gyerek jött az osztályba, N...izé...James. Mindenki vele foglalkozott, de őt nem érdekelte. Oda ült mellém és rávett, hogy beszélgessek vele. Sikerült mosolyt csalnia az arcomra. Legjobb barátok lettünk, de én közben teljesen beleestem. , mert nem mondtam neki, mert tudom hogy ő nem úgy nézett rám. Egyszercsak szó nélkül elment, mire én összetörtem, magamba fordultam. Akkor náluk laktam, de miután elment egy osztálytársam befogadott, de közben ideköltöztem Londonba, én pedig jöttem vele, mert minden Jamesre emlékeztetett Írországban. Ennyi. - mondtam, majd megöleltem.
-Bocsi, bocsi - szabadkoztam, mikor rájöttem mit tettem.
-Nem baj. Eljössz velem sétálni?
-Aha - mosolyogtam.
-Menjünk enni! Éhes vagyok.- mondtam.
